Én a pásztorok királya... Palcsó Sándor emlékei

Megrendelem

             A napokban bensőséges ünnepség színhelye volt az érdi Szepes Gyula Művelődési Központ nagytermének közönsége.
    A Magyar Állami Operaház magánénekese, Liszt Ferenc díjas, Érdemes és Kiváló művésze, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének és Középkeresztjének kitüntetettje PALCSÓ SÁNDOR életéről megjelent kiváló könyvbemutatója és kellemes kis koncertje volt a program.
    Palcsó Sándor nyolcvan esztendősen megírta élete és pályája történetét, a kötet Érd Megyei Jogú Város Oktatási és Művelődési Bizottságának támogatásával jelent meg.
    A könyv címe Kacsóh Pongrác: János vitéz c. daljátékából Kukorica Jancsi belépőjének első sorát idézi, hiszen ez a szerep végig kísérte a művész egész pályafutását.
    A nyolc évtized meg sem látszott és szép tenorján sem hallatszott, amikor a kezdeti köszönő szavak, után Kuncze Melinda zongora kíséretével a művész újra elénekelte Jancsi belépőjét. A szívből jövő és lelkes tapsok után Szóka Júlia, Deák Mihály énekművészek és Ötvös Csilla a Magyar Állami Operaház magánénekesnője egy-egy részletet idézett Kacsóh Pongrác mindenki által ismert és szeretett daljátékából.
    Egykori itthoni kolléganője, az azóta már világhírűvé vált mezzo-szoprán énekesnő Budai Lívia videó felvételen küldte el üdvözletét.
    A zenei bevezetőt követően beszélgetés keretében ismerhette meg a közönség Palcsó Sándor életútját épp úgy, mint a könyvben. Gyermekkorát felelevenítve mély tisztelettel és szeretettel emlékezett szüleire, példaképére, református pap édesapjára. A diákélet hangulatos történeteit, majd a lassan felnőtté váló nagyfiú háborús emlékeit, a katonaévek eseményeit érintette a művész.
    A Honvéd Művészegyüttesben tanultak sokat segítették énekesi pályafutásában. A beszélgetés során említette a Kínában töltött három hónapos vendégszereplésüket.
    A könyvben bőven olvashatunk erről, és sok és túl nagyméretű fotó illusztrálja ezt az életszakaszt. A kötet egyik kifogásolni való része a kínai világot mutató fotók sokasága. A művész pályafutásáról bővebb információt kaphatnánk, ha operaénekesi szerepeiből láthatnánk lényegesen több felvételt. ( Egyébként ezeket a képeket az Operaház kiváló fotóművésze Mezey Béla készítette, és ezek a fotók nagyban hozzájárulnak az írott szöveg megerősítéséhez! Éppen ezért lett volna jó, ha ezekből sokkal több került volna a kötetbe.)
    Palcsó Sándor rendkívül jó riportalany! Olyan színesen, érdekesen, kiválóan fogalmazva, gyönyörű magyar nyelven beszélt operaénekesi szerepeiről, a színpad varázsáról, az énekes pálya járulékos feladatairól, a jelmez, a maszk, a díszlet fontosságáról, hogy élvezet volt hallgatni.
    Mély tisztelettel idézte fel a dalszínház fénykorának kiváló vezetőit, Nádasdy Kálmánt, Oláh Gusztávot, Márk Tivadart. Beszélt pályafutásának kiemelkedő eseményeiről, a kortárs művek bemutatásáról, az énekesi és színészi feladatok összehangolásáról.
    A beszélgetés során sokszor elhangzott, hogy mennyire elismerték ezt a kettősséget, ami bizony nem sokak tudása. ( Itt is találtam még hiányosságot a könyvben, ugyanis egyetlen egy korabeli kritikát nem idéztek a szerkesztők, pedig igazán kívánkozott volna a mondanivalókhoz! )
    Ízlésesen és nem hangsúlyozva került szó a magánéletről, a nyugdíjas évekről.
    Befejezésül régi televíziós koncertfelvétel vetítése szerzett igazi élményt a nézőknek-hallgatóknak. Ötvös Csillával énekelt duettet Palcsó Sándor jó pár évtizeddel ezelőtt, és a Vigadóban akkor megtartott előadás fináléja zárta az ünnepséget.
    A színpadról lejövő művészt körbevették a jelenlévők és ő hűségesen dedikálta a szép kiállítású könyvét a lelkes rajongóknak.



Forrás: Szabadidő magazin